Tehát akkor fél nap távlatából jöjjenek az első tapasztalatok.
Síp: Hazaértem lelkesen és neki is estem a szárított csirkezúza (undi az illata, de egyébként, mint a vékonyra szeletelt bacon) és a síp kibontásának. Bogyón úrrá lett a kíváncsisága, konyhai saját kis székéről szemlélte az eseményeket. Vettem a kezem pár szem falatkák és halkan belefújtam, vagyis inkább bele leheltem a sípba. Erre Bogyóm leesett a konyhai székéről... -.- A farka olyan lett, mint az üvegmosó kefe, vagy mint a portörlő színes izé, pupillája meg nagyobbra tágult, mint a feje. Ha akkor kreatívabb lettem volna, kipókhálózhattam volna vele az összes sarkot, de a szemem előtt az idomítás és nem a takarítás lebegett.
Fújtam a sípba, ő félt, letettem a falatot, megette, majd megint fújtam, megint félt, megint evett. Ezt körülbelül 5-ször játszottuk el, mire megszokta a hangját és már nem ijedt meg. Végigvezettem a lakáson pár lépésenként sípolva és kaját adva neki. kb. 20 perc után már a lakás bármely részén voltam, ha nem is látott, akkor is jött a sípszóra és várta a fini falatokat. Próbáltam nála azt is kialakítani, hogy a sípszó ne csak a kaját, hanem minden jót jelentsen nála, de ez nem megy. Imád pancsolni a mosdókagylóban, úgy, hogy picit megengedjük neki a vizet. Gondoltam, hogy legyen egyszer gyereknap: megnyitottam a csapot és sípoltam. Jött is, beleült és nézett rám. Várta a kaját. A vizet le se "kaksizta". Most minden rendes etetés előtt is sípolok neki és próbálom olyankor is hívni, mikor nem lát, tehát nem tudhatja, hogy van-e valami a kezembe. Egyelőre ez működik.
A fegyelmezést még nem sikerült kipróbálni, illetve annak hatását. Rittik, hogy ilyenkor viselkedik normálisan mikor végre büntetni szeretném. (Ez elég agresszívan hangzott.) Szerintem az esti szellőztetésnél majd sor kerül rá, ugyanis amint nyílik az ablak ő egyből ugrik fel a párkányra és mászik ki. Ez negyedik emeleten különösen veszélyes, főleg hogy volt már olyan, hogy az ablak alatt, a külső házfalhoz préselve sikerült elkapnom. Az erkélyen meg a 3-4 centis korláton akar mindenáron egyensúlyozni, én meg gonosz vagyok, hogy nem hagyom, hogy öngyilkos legyen.
Tegnap leteszteltem a macskamentát is. Bementáztam a játékegerét, a kaparófáját, meg az ágyát. Hát a hatás az elképesztő volt! BEDROGOZTATTAM A MACSKÁMAT! Olyan volt, mint a virágos réten szökellő beszívott hippi. Ugrándozott össze-vissza, hempergett, látszott rajta, hogy Ő most aztán nagyon jól elvan. Körbeugrándozta a lakást, időnként megállt hemperegni. Az egerét meg, mint egy kiskutya hurcibálta magával a szájában. Volt, hogy letette a földre és hempergett rajta percekig, nem lehetett tőle elvenni. A legaranyosabb az volt, hogy eléggé belefeledkezett a boldogságba, mert meglehetősen sürgősen rohant az almos tálcára, gondosan lerakta maga mellé az egeret, elintézte a dolgát, egér föl és mehet tovább az "öröm-bódottá". Játék közben sem volt durva.
Ma reggel a labdáját is bementáztam, most már az is bekerült az alvós szentjátékok közé. Szobámban is több helyre csepegtettem, nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de teljesen le van lazulva: hízeleg, dorombol, nyalogat, fetreng. Rendelnem kell macskamentás jutalomfalatot is!!!
Egy kis reklám: http://www.zooplus.hu/shop/macska/jatek/macskamenta